Az megvan, hogy Dubrovnikban 2013 óta mindig hamarabb érik el az egymillió látogatót, mint az előző évben? És azt hallottad, hogy az önkormányzat emiatt korlátozást vezetett be? A jelenség nem egyszeri és nem egyedi. De elkerülheted, hogy emiatt elrontsd a nyaralásod.

Érdekes cikket olvastunk az Index-en, amelyik a jelenséget taglalta, olyan példákat hozva, mint a Trolltunga-szikla, Bled vagy Míkonosz. Másodlagos, hogy egy film vagy néhány jól elkapott Instagram fotó miatt válik népszerűvé egy hely, de a következmények brutálisak lehetnek: egymás nyomába lépő turisták, szeméthalmok, felháborodott helyi lakosok, kizsákmányolt területek. A magunk részéről elég sokat járunk Horvátországba, és saját szemünkkel tapasztaljuk a jelenséget. Kisebb léptékekben, de egyre több helyen, főleg a szárazföldi részeken.

Viszont tudjuk, hogyan lehet elkerülni a tömeget, számunkra nem okoz akkora traumát a dolog. Ám egyre nagyobb értetlenséggel állunk a jelenség előtt, miszerint van alternatíva, mégis kevesen választják. Ahelyett, hogy a nyaralás a teljes kikapcsolódásról, a pihenésről és az adott környék mélyebb megismeréséről szólna, inkább beállnak a sorba, letapostatják a sarkukat a mögöttük jövővel, és órákat állnak sorba azért, hogy lássanak valamit, ami persze nem olyan, mint a prospektusok képein.

Pedig csak minimális nyitottság és rugalmasság kellene ahhoz, hogy valóban egyedi élményekkel gazdagodj, és mellette még a „kötelező köröket” is lefuthasd. Az Index cikkben említett Maya-öblöt (A part, 2000.) legutóbb 2018-19 telén zárták le a turisták elől, senki nem közelíthette meg, mert a hatóságok szerint a vidék csak így képes újjáéledni. A tilalom előtt százszámra hordták oda a látogatókat, reggel kiöntötték a tömeget a partra, délután meg elvitték.

Ám aki „saját erőből” érkezett, például egy bérelt vitorlással (amivel egy-két hétig járta a régiót), az nyugodtan maradhatott akár egész éjszakára: a védett öbölben nyugodtan horgonyozhatott, a kabinjában pedig békésen alhatott. Esti, éjszakai és reggeli tengerben fürdését egy lélek sem zavarta meg, magányosan sétálhatott a parti homokban. És ezzel együtt kipipálhatta, hogy járt „ott”.

Ilyesmit bármelyik, tengerparttal rendelkező, felkapott turisztikai úti cél esetében meg lehet csinálni. Bérelt hajóval ugyanis

• akkor és oda érkezel, amikor és ahova akarsz, tudsz tehát kevésbé felkapott időpontot választani
• nem jelent gondot a szállodák és apartmanok telítettsége, hiszen saját, úszó kéglivel rendelkezel
• bármikor elmenekülhetsz a tömeg elől, kikötve például egy olyan szigeten, ahol kevesebb, mint kétszáz állandó lakos van, nincsenek aszfaltozott utak és autók (ezáltal szmog sincs), sőt, még pénzkiadó automatát sem találsz (ez Susak, Horvátország északi részén – tiszta digitális detox)
• megválogathatod, kikkel utazol
• vízen lebegve ebédelhetsz, reggelizhetsz, vacsorázhatsz – amint kedved tartja.

Vissza Horvátországhoz: Dubrovnikban a korlátozás egyelőre csak a tengeri utasszállító hajókat érinti, ám ezzel párhuzamosan nyolcvan százalékkal csökkentették az ajándékokat árusító standok és harminc százalékkal az éttermi asztalok számát. Jól érted, odáig jutottak, hogy hajlandók némi pénzt bukni, de cserébe elviselhetőbb körülményeket teremtenek a látogatóknak. És 2018 nyarán – tíz év óta először – nem kellett lezárni a történelmi városmagot. De így se voltak kevesen!

Röviden: javasoljuk, hogy merj nyitni, válaszd a „járatlan utat”, és hidd el, jól jársz!

fotók: sailing-women-on-yachts.com; getaway.co.za; dailydream360.com; hindustantimes.com; flickr.com; total-croatia-news.com; cata-lagoon.com; studentuniverse.co.uk