Az elmúlt években Horvátország kitehette a "MEGTELT" táblát főszezonban. A legmenőbb kikötőkben akár hetekre előre kellett helyet foglalni, de a távolabbi szigeteken is célszerű volt előre bejelentkezni, vagy nagyon korán érkezni, ha biztosra akart menni az ember. Nem beszélve azokról az éttermekről, ahova akár 1 hónapra előre kellett asztalt foglalni. Nem véletlen ez. Folyamatosan nő a szolgáltatás színvonala, jobbnál jobb éttermek vannak, hibátlan felszolgálással, kiváló ételekkel és nagyon jó borokkal. Drága helyből persze sok van, de az ár nem mindig tükrözi a minőséget. Mit tehet hát az, aki élvezné a jó városi programokat, de nem akar tülekedni a kikötőben, oldalazva várost nézni és órákat sorban állni egy családi étterem előtt? Csak egy világméretű járvány kellett és máris miénk a pálya.

Most, hogy végre megint lehetett utazni, nem vártunk sokáig. Utolsó pillanatban foglaltunk hajót, igazán remek áron és feltételekkel, majd valódi nyári kánikulában vágtunk neki a tengernek. Bemelegítésként Vis szigetén állunk meg, a máskor zsúfolásig telt kikötő szinte üres, a városban csak néhány turista lézeng. A  parttól csupán néhány lépésre levő kis étterem természetesen főleg halakban erős. Borból kapunk legalább 4 féle kóstolót, ugyan nem a ház borát választjuk, de találunk megfelelőt, mielőtt kihozzák a napi friss hal választékot. Persze itt nehéz a hallal hibázni, de a jól elkészített köretek remekül kiemelik a friss tengeri hal ízét. Aki steaket választott, az sem döntött rosszul. Gondosan végigkóstoltuk mindenki tányérját, és végül pontosan azt kaptuk, amit vártunk. Könnyű, finom vacsorát a hosszú nap után, kellemes borokkal, figyelmes és gyors kiszolgálással.

Másnap reggelre kényelmes indulást terveztünk. Friss kenyér, gyümölcsök a boltból, kávé a parton és már mehetünk is. Szél alig van, mindenki napozós üzemmódba kapcsol, megállunk a sziget túloldalán fürdeni, és megnézni a Zöld-barlangot. Rövid fürdés és úszás a barlangban. Innen egy hosszabb menet jön Lastovo déli öblébe, ahol szintén csak pár hajó pihent meg éjszakára. Tökéletes hely az esti beszélgetésre és borozgatásra a hajón. 

Megint nem kapkodunk az indulással. Kávé és reggeli a hajón, indulás után az öböl bejáratánál azzal a 116 méter hosszú Ulysses explorer szuperjachttal futunk össze, amit korábban Mark Zuckerberg nevéhez kötöttek, bár a Facebook-alapító sajtóirodája később cáfolta a hírt, hogy bármilyen hajót vásároltak volna - ez semmit nem von le a hajó különlegességéből. Az Ulysses ugyan nem érhető el a publikus charter piacon, de a hasonló kategóriájú óriások heti bérleti díja 1,5 millió USD felett kezdődik.

Nem megyünk messzire, a Lastovo keleti felén levő kis szigetcsoport az Adria egyik legromantikusabb helye. Itt megállunk fürdeni, SUP-ozni, napozni, egyszóval nyaralni. Nehezünkre esik újra elindulni, de tudjuk, hogy mi vár ránk. Korcula városa – egy helyi legenda szerint – Marco Polo szülőhelye, és az óváros igazán impozáns látvány a tenger felől. Főszezonban a kikötőbe esélytelen bejutni, a szomszédos öböl is tele van horgonyzó hajókkal, a város pedig járhatatlan a rengeteg turistától. Most az öböl üres, a kikötő félig sincs, a városban mintha csak helyiek lennének. A templom téren a templom falain kívül tartanak misét. 

A városfalon sétálva bukkanunk a kicsi, cseppet sem hivalkodó étteremre. Az asztalok egyszerűek, a terítők játékosan családiasak, de a székek nem olcsó műanyagok, a táblán nagyon szépen, kézzel írva a menü. Az ételek egyszerűnek, de izgalmasnak tűnnek a pár szavas leírásból. Az apró részletek árulkodóak, nem is kérdés, hogy itt leülünk. Hamarosan előbukkan egy kedves, mosolygós hölgy. Átrendezi a terepet nekünk, és közben gyorsan elmeséli, hol járunk. Néhány szó az étteremről, a tulajdonosról, a csapatról, az ételekről és a tér macskájáról, aki lustán fekszik az árnyékban. Közben elkészül a pakolással, étlapot oszt és alapos felkészültséggel ajánl párat a helyi borok közül. A különböző jellegű borokhoz másfajta poharat hoz, amit egy ilyen pici étteremtől egyáltalán nem vártunk. Láthatóan szereti ezt az éttermet, és büszke rá. Nehéz választani, az étlap is megnyerő, de a napi menü különlegességeket ígér. A borsós, répás krémleves, a házi készítésű tészta marhahúsos mártással vagy pestoval igazi házi kosztnak hangzik. Az alapanyagok egyszerűek, de jó minőségűek, a hibátlan ízkombinációk és a csodás tálalás őszinte csodálattal töltik el a csapat minden tagját. Alig győzzük körbeenni az asztalt, hogy mindenkiét meg tudjuk kóstolni. Senki nem választott rosszul, és egy falat sem marad. A desszert koronázza meg az estét. Annyira el voltam ragadtatva a hangulattól, hogy teljesen elfelejtettem fényképeket csinálni, így kivételesen az étterem oldaláról letöltött képeket mutatok.

Reggel korán indultunk tovább, mert kivételesen sok programot terveztünk. Strandolást, koktélozást, városnézést. Elsőnek egy félreeső öbölben állunk meg strandolni, úszni SUP-ozni. Ebéd után érkeztünk meg a Paklinski szigetcsoport déli öblébe, az Adria legmenőbb helyére, a Laganini Lounge Bar elé. Bójára álltunk és rövid készülődés után máris a bár egyik panorámás szeparéjában vártuk a megrendelt koktélokat és pezsgőket. Ez a hely nem olcsó, de ha csak egy koktél fér bele a nyaralás költségvetésébe, akkor is megéri kipróbálni a kényelmes fotelokat, az öböl csodálatos látványát és legalább egy gin tonicot. 

Estére vízitaxi visz át Hvar városába. Ahol szintén van még kikötőhely a városfalon, ami rendszerint már előszezonban is elképzelhetetlen. Láthatóan leginkább helyiek sétálnak az utcákon, gyerekek szaladgálnak és fociznak a főtéren. Voltunk itt már sokszor, de az üres városban sétálni mégiscsak ritkán jut alkalma az embernek. Az egész régió egyik legfelkapottabb éttermében még így is csak egyetlen szabad asztal van. Ide normális esetben legalább egy hónappal hamarabb kell foglalni. Nyilvánvalóan nem hagyjuk ki a lehetőséget. A felszolgálás profi, a pincérek körbeugrálnak minket (néhány szót tudnak magyarul és erre igen büszkék), a borok természetesen mind hibátlanok, csakúgy, mint az ételek. Még nem fine dining, de az előételek, a steakek, a halételek és a házi gnocchi is kifogástalan. A taxink már vár, mire a kikötőbe érünk, a hosszú nap után ma senkit sem kell altatni.

Rövid, de nagyon tartalmas és pihentető túránk volt. Aki eddig azt gondolta, hogy 1 hét túl sok egy hajós nyaraláshoz, most már 2 hetet is simán maradna. Ki gondolta volna nem olyan rég, hogy az időutazás ilyen egyszerű.