Amikor jött a telefon, hogy "kitaláltam a dátumot, mehet a buli, de még nincs meg a lé", közöltem az ügyféllel, hogy ebben az esetben csak a Last Minute bérlés jöhet szóba. És akkor abból főzünk majd, ami van. Szerencsénk volt, elég jó lett a kaja.

Tíz nappal indulás előtt, főszezonban, jó állapotú katamaránt foglalni a lehetetlennel határos. Nekünk mégis összejött, de nem értettem, hogyan: a 2018-as (tehát első szezonját töltő) Lagoon 40 (vadonatúj modell) addig fel sem bukkant a keresőben, erre most itt volt, július közepén, szabadon, harminc százalék kedvezménnyel. Persze, hogy azonnal rácsaptunk, pénz utalva (éljen az online világ!), foglalás visszaigazolva, indulhat a tervezgetés. Pláne, hogy megérkezésünk másnapján Horvátország döntőt játszott a futball világbajnokságon. Az eredmény azóta ismert, mi akkor még reménykedtünk benne, hogy győznek, és mi az első sorból, élőben nézhetjük végig a fiesztát. Nos, ha eget verő buli nem is kerekedett, azért a népeknek a megvásárolt rakétákat muszáj volt kilőni...

A Lagoon 40 három duplaágyas kabinját szépen elosztottuk ötünk között, a szkipper kabinok egyikét sem kellett igénybe vennünk. Viszont - mivel oda is megágyaztak a hajót bérbe adó cég képviselői - rendesen el voltunk látva tiszta törülközővel. :-)

Ketten a csapatból csak vasárnap este érkeztek meg, addig fürdőzéssel töltöttük az időt Sukošan városi strandján, este meccs, utána azonban kilőttünk, nem akartunk még egy éjszakát a betonrengetegben tölteni. Egy közeli öbölben horgonyra álltunk, az orrhálóban fekve megtekintettünk néhány tűzijátékot, aztán álomba szenderültünk.

Innentől a napok nagyjából egyformán teltek, keltünk, amikor éppen jól esett, hajóztunk egy darabig, megálltunk fürdeni egy útba eső, szimpatikus öbölben, közben ebédeltünk, aztán menet tovább, hogy időben érjünk az estére kinézett kikötőbe. Ami éjszakai pihenőinket illeti: Veli Iž, Veli Rat, Žut, Biograd na Moru és Preko fért bele ebbe a hétbe, hogy aztán szombat hajnalban kössünk vissza a bázisra.

Közben pedig gyűjtöttük az élményeket:

- a ferences kolostor békéje Galevac szigetén

- életem legjobb blitvás krumplija (vagy krumplis blitvája) Veli Iž-ben - a Konoba Kod Barbe ezúttal sem okozott csalódást.

- a napnyugta Veli rat-ról nézve

- a hajóroncs tengerből kiálló részei a Lagan-szigeteknél (Dugi Otok északi végén)

- a négycsillagos szállodákéval vetekedő fürdő Žut egyik éttermében

- parasailing Biograd előtt (másnap pedig a csapatás jet ski-vel)

- bolyongás Biograd kanyargós utcáin, nem megtalálva az ismerős által ajánlott éttermet. Helyette egy másikat, ahol a három foglalt asztalból kettőnél is helyiek ültek - ez mindig jó jel.

- a levelezés Olive Island Marinával, ami bár nagy kedvencem, de ezúttal olyan hozzáállást mutattak, ami miatt ellenük szavaztam. Inkább mentünk Preko-ba, és beültünk Joso-hoz, aki biztos pont arrafelé.

- a fájdalmas szombat hajnali ébredést, amiért cserébe sík víz, nyugalmat árasztó csend és a napkelte megtekintése volt a jutalom.

Hogy egy hét sok-e vagy kevés? Most úgy éreztük, épp elég volt, de az tuti, hogy ebben a régióban bőven akad még látogatásra érdemes úti cél: Piškerára nem jutottunk ki (hiába csábított az ACI kikötőlánc ingyenes éjszakával), Dugi Otok számtalan védett öbléből egybe tudtunk csak bepillantani, és ezúttal elmaradt a városnézés Zadarban. Meg ki tudja még, mi minden. Viszont van miért visszatérni legközelebb.

Ja, és tényleg gigantikus mázlink volt a hajóval: két nappal azelőtt került be a foglalási rendszerbe, hogy mi rátettük volna kezünket. És ezért lehetett a miénk a második aktív charter hete. Amikor az adatlapján láttuk, hogy 2018-as, jó állapotú bárkára számítottunk, de ez minden várakozásunkat felülmúlta. Néha ilyet is lehet...

No meg az Adria, ugye. A kék végtelen számú árnyalatával. Az árbocról fényképezve.