Charter Napló

Hajózós hétköznapok

Januári hajós kaland a Földközi-tengeren

"Egy orángutánt elkísérni Baden-Badenből Voga Vogán keresztül Addisz Abebába vagy visszafelé, elég ahhoz hogy egy gurka serpa harakirit kövessen el."

ppt_0.jpg

Szerencsére nekünk kevésbé véres feladatot kellett megoldani: egy 50 lábas vitorlást eljuttatni Horvátországból Spanyolországba - csak oda. 2020-ban a koronavírus-járvány betett a nemzetközi hajóbérlési piacnak, és nagyon úgy fest, hogy a 2021-es szezon sem lesz fáklyásmenet. A spanyol belföldi turizmus azonban erősebb, mint a horvát, akkor is van komoly kereslet bérelhető vitorlás hajókra, amikor elmaradnak a külföldi turisták. Főleg ez motiválta a tulajdonost, amikor úgy döntött, átteszi a vitorlás székhelyét Splitből Deniába. Az előírások szerint a hajó megérkezése után legkorábban két hónappal állhat szolgálatba, ezért fontos volt minél előbb megérkezni a spanyol felségvizekre, így nem lehetett tavaszig várni a szállítással. Télen a Földközi-tenger uralkodó széliránya a nyugati, az út jelentős részét pedig épp arrafelé kellett megtenni, ami okozhatott (volna) kellemetlenséget, mert nem vicces dolog pár fokban szembe menni a néha 20-30 csomós széllel, valamint az általa korbácsolt hullámokkal. A Split - Leuca - Messinai-szoros - Palermo - Szardínia - Palma de Mallorca - Denia útvonalon ez főleg a második részen volt kritikus.

Napkelte, valahol a csizma talpa alatt:

ppt_22.jpg

Többféle tesztet is végeztünk itthon, a negatív eredmények birtokában vágtunk neki az útnak, egy napot szántunk a leutazásra, a  hajó átnézésére, a szükséges (és itthon nem megvett) élelmiszer bevásárlására, a tankolásra (280 liter a hajó tartályaiba, 100 liter a kannákba) és az adminisztrációs kötelezettségek teljesítésére. Ezt nagyjából hoztuk, csak a golyós szeleppel ellátott átfejtő cső maradt ki, ami miatt később nehézkes volt a gázolaj áttöltése a kannákból a tankba. Mivel ismertük az időjárás előrejelzést, tudtuk, milyen tempóra képes a hajó, illetve, hogy mekkora távolságot kell megtennünk, igyekeztünk úgy elindulni, hogy lehetőleg mindenhol segítsen és ne hátráltasson a szél. Első reggelünkön (szombat) Horvátországból Bórával (északkeleti) távoztunk, szikrázó napsütésben, eleinte még kicsit óvatosabban haladva, illetve elvégezve a felszerelés ellenőrzését.

ppt_1.jpg

Igyekeztünk minél hamarabb beállni a váltásokra, mert legalább 30 órányi út állt előttünk. Öten voltunk, én C mellé kerültem, S és J adta a másik szolgálatot, négy óránként cseréltünk, V átfedésben segített be mindkét párosnak. C-vel kezdettől összhangban dolgoztunk, szinte egyszerre jött ki rajtunk a tengeribetegség, kora este fél óra eltéréssel kiáltottuk a szélbe bánatunkat. Viszont onnantól nem volt gond, néha émelyegtünk kicsit, de újabb színes ásításra nem került sor. Lastovo után szállt le ránk a sötét, amivel párhuzamosan még érkezett néhány erősebb széllökés, majd egyenletessé vált az áramlat, stabil tempóban csúsztunk. Az olasz csizma sarkát céloztuk, úgy számoltunk, hogy - ha egyáltalán szükség van rá - Santa Maria di Leuca kikötőjében állunk meg. Ez 30 órával az indulás után be is következett, több ok miatt:

- a végén leállt a szél, az utolsó pár órában csak motorral haladtunk, gyorsan fogyott az üzemanyag

- S (mint főnök) jól látta, hogy ránk fér egy nyugodt alvás

- éjszakára erős szél ígérkezett, ami a Tarantói-öbölben nem vicces: mivel az öböl 70 mérföld mély, bőven van hely arra, hogy nagy hullámok alakuljanak ki északi szélben, és azokat oldalról kapni a sötétben olyan dolog, amit az ember igyekszik elkerülni.

ppt_2.jpg

Cserébe meg tudtunk tankolni, 280+120 literrel vártuk a reggelt (találtunk még egy kannát). Mivel értesítettük a kikötőt az érkezésünkről, a kutas a mólón várt bennünket, gyorsan elintéztük a töltést (szigorúan maszkban), aztán ő hazament, mi pedig vacsora után aludni. Előtte még kiszámoltuk, hogy addig 7,5 csomós átlaggal haladtunk (ha vitorlázva lassulni kezdtünk, azonnal motort indítottunk), és beláttuk, hogy az elképzelt 8 csomós átlagot nem tudjuk hozni.

ppt_track_1.jpg

Reggel (hétfő) motorral indultunk el, aztán gyorsan kitekerhettük a vitorlákat, a fok takarásából kibújva ugyanis elért minket az éjszakai vihar maradéka. Jól látszottak körülöttünk a zivatarfelhők, hol gyorsabban, hol lassabban haladtunk, hogy lehetőleg egyik se találjon telibe minket. Közben hullámmagasság-becslőset játszottunk, de mire megállapodtunk abban, hogy körülbelül két méteresek, addigra előkerült pár három- sőt négyméteres. Az öböl végét (Crotone) napnyugta után nem sokkal értük el, szél fújt, addigra kicsit hátulról, további vihar nem ígérkezett, úgyhogy nyomtuk tovább. Napkeltére (kedd) majdnem elértünk a csizma orráig, így volt módunk fényképet készíteni az Etnáról.

ppt_4.jpg

A Messinai-szoroson segítő áramlásban, gyenge szélben és még gyengébb hajóforgalom mellett osontunk át, még napozni is tudtunk, annyira békés volt minden. Északon kilépve a szorosból először Scilla városát fedeztük fel a távolban (amiről rendes fotós nyilván sokkal jobb képet készít),

ppt_10.jpg

majd nyugatnak fordultunk, vártuk az ígért délnyugati szelet, ami elvileg elég erős lesz, viszont Szicília takarása miatt nem gerjeszt nagy hullámokat. A gyakorlatban teljesen megállt minden, kisimult a tenger, ennek azonban volt egy nagy előnye: nem kellett megállnunk egy öbölben üzemanyag-töltéshez, menet közben intéztük a dolgot. Többször kiszámoltuk, komoly ráhagyásokkal, hogy bőven elég, ami a tankokban van, de azért biztonsági tartalékként 40 litert meghagytunk a kannákban. Lassan megjött a délnyugati, ismét be lehetett vetni a vitorlákat, nyílegyenesen céloztuk San Vito Lo Capo-t, a sziget északi oldalának utolsó kiszögellését. Palermo előtt sötétben és fékezés nélkül rohantunk el (bár a sziklái megérték volna az alapos szemrevételezést), mert egyrészt nem volt okunk megállni, másrészt Szardínia környékére nyugati frontot jósoltak, körülbelül akkorra, amikor odaérünk. Ezt a helyzetet igyekeztünk megelőzni. A foknál beálltunk a szikla takarásába, belenyomtuk az utolsó 40 liter gázolajat a tartályokba, aztán eldobtuk a szárazföldet (ez szerda hajnal), Cagliari és köztünk csak tenger hullámzott.

ppt_5.jpg

Itt még volt térerő, így utolért minket a legfrissebb előrejelzés, meg az információ, hogy "spanyol emberünk" GH több, Szardínia déli részén lévő kikötővel is felvette a kapcsolatot, mindenhol vártak minket. Ennek azért volt jelentősége, mert minél messzebb jutunk a következő megálló előtt, annál kevesebb van hátra a célig.

Tulajdonképpen eseménytelen 24 óra következett, friss déli széllel, néha a Tarantói-öbölben látottaknál jobban megnövő hullámokkal (ahogy közeledtünk Afrikához, csökkentek), hogy aztán csütörtök hajnalban meglássuk Cagliari fényeit, de még híre-hamva se legyen a nyugati viharnak. No, akkor irány tovább, a leálló szélben el Teulada előtt is, Sant' Antioco-t célozva. Az utolsó egy órában támadt fel a nyugati, de már nem éreztük magunkban az erőt, hogy vitorlát bontsunk, pláne, mivel figyelni kellett a katonai terület (gyakorláshoz használt zóna) határára is. A hajónaplóba vésett bejegyzés szerint 11:12-kor simultunk oda a partfalhoz, vagyis majdnem 74 órát mentünk egyvégtében.

ppt_track_2.jpg

J-nek ezen a ponton ki kellett szállnia, plusz látszott, hogy két-három napot biztosan veszteglünk az időjárás miatt, ezért ebéd és pihenő után nekiláttunk, hogy felderítsük a fenékvíz rejtélyét: amikor balra dőltünk vagy vízszintesen haladtunk, nem jött be semmi, amikor jobbra dőltünk, akkor viszont annyi, hogy 6-8 vödörnyit mertünk ki minden váltáskor. Voltak elméleteink, de menet közben nem tudtuk mindet ellenőrizni. Mivel egy hajójavító műhelynél parkoltunk, rendelkezésünkre állt ember és eszköz, olasz barátaink egy ipari porszívóval (vízszívó) teljesen szárazzá tették a hajófeneket, illetve benéztek olyan résekbe, ahova mi - korlátozott erőforrásainkkal - nem tudtunk. Túl sokra nem jutottunk, abban maradtunk, hogy reggel meglátjuk. Megláttuk, nem jött be víz. Kevés lehetőség maradt, ezért még egyszer szemügyre vettük a korábban már vizsgált kipufogó-kivezetést (is), ahol érzékeltünk ugyan nedvesedést, de nem olyan mértékűt, ami indokolta volna a sokvödörnyi mennyiséget. Ezúttal más volt a helyzet, a cső ugyanis látványosan mozgott a helyén, azonnal magyarázatot adva a jelenségre.

ppt_23.jpg

Szerencsére a megoldás sem volt bonyolult, nem kellett kidaruzni a hajót, csak beállni vele az "aknába", hogy a targonca hozzáférjen, és már mászott is le az ember szerelni.

ppt_21.jpg

Én lettem az, akit péntek délelőtt felhúztak az árbocra, megtisztítani a széljelzőt, valamint állítani a vantnikon, meg úgy egyáltalán, átnézni a rigget. Mit mondjak, az addigra már heves nyugati szélben nem volt túl kellemes 20 méter magasban üldögélni, még jó, hogy a mászás előtti utolsó pillanatban - bár "odalent" tavaszias volt az idő - felvettem a sapkámat.

ppt_20.jpg

Délután városnézés és telefon bámulás zajlott. Amikor épp nem sétáltunk, az előrejelzéseket bújtuk, figyeltük, miként alakul az időjárás. A matek egyszerű volt: kell három (három és fél) nap, hogy eljussunk Palma de Mallorcáig. Ha az időjárási ablak ennél rövidebb, kockázatos nekivágni. Kinézett egy vasárnap-kedd és egy szerda-szombat intervallum, de utóbbit hamar elvetettük, mert elkezdtek szorítani az itthoni határidők. Estére pedig az előbbiről is kiderült, hogy nem akar elég nagyra nyílni, így kimondatott: megyünk haza.

Ennek logisztikája megérdemelne egy külön írást, itt és most legyen elég, hogy 17 óra alatt letudtuk a Sant' Antioco - Budapest távot, amiből P vállalt oroszlánrészt - beugrósként! Rajta kívül óriási köszönet illeti GH-t, aki spanyolországi otthonában fél szemét rajtunk tartva állandóan kereste a lehetőséget, hogy segítsen nekünk: előrejelzési információkkal, a terep előkészítésével, egy-egy jó szóval.

Ezzel a látvánnyal búcsúzott a kikötő:

ppt_7.jpg

Öltözködés, biztonság

- a hajózás veszélyes üzem

- a tenger nem kér papírt

- januárban hideg van.

Közhelyek, de mind igaz. Ezért aztán egy pillanatig nem merült fel, hogy bármit is félvállról vegyünk. Alap volt a minimum két réteg aláöltözet, arra jött a viharruha, sál-sapka-kesztyű. A fedélzeten a hevedert nappal is becsatoltuk, napnyugtától-napkeltéig még mentőmellényt is vett az, aki szolgálatot adott vagy bármiért kiment. Az alábbi fotón S és J illusztrálja a fent írtakat.

ppt_3.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://charternaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr1816405758

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

David Bowman 2021.02.06. 12:14:38

Vajon mennyit fizetnek egy ilyen trippért?

isail · http://isail.blog.hu 2021.02.09. 12:37:54

@David Bowman: esete válogatja, az ilyesmi jellemzően egyedi megállapodás keretén belül zajlik. Tekintve, hogy ez baráti hajózás volt, a téma nem merült fel.

David Bowman 2021.02.09. 13:19:30

Reméltem, megtudok valamit a kialakult árakról. Na nem mintha nagy hajós lennék. Csak mancsaftnak lennék jó.

Charter Napló

Utazás, munka, hajós nyaralások és minden, amivel foglalkozunk - érdekességek, tapasztalatok, élmények.

Hírlevél feliratkozás

* Kötelező mezők
süti beállítások módosítása